Esszenciák

MIÉRT? MIÉRT? MIÉRT? – tettem fel magamnak a kérdést ezredszer is, túlságosan megbénulva és szomorúan ahhoz is, hogy szokás szerint lázadozni kezdjek az elkerülhetetlen ellen. Rettenetes volt keresztanyut, akinek világéletében egy volt a szélte és a hossza, és sosem fogyott ki a nevetésből, így látni: lesoványodva, a fájdalomtól eltorzult arccal nyögve egy kórházi ágyon. Karácsony… Tovább »

A nő fehér fürdőköpenyben, összegömbölyödve ült a süppedős plüssfotelben, és sűrű, sötét, meggyszínű körömlakkot kent a lábkörmeire. Nem volt szokása egyébként, de most jólesett éreznie a mély színben izzó folyadék hűvös érintését, és nézni, ahogy eltünteti a rózsaszín félholdacskákat. „Még van időm” – gondolta. Ezt ritkán gondolta. Nem volt jó viszonyban az idővel. Kegyetlen rabszolgahajcsárnak… Tovább »

Látom, hogy néz téged egy férfi. Csak most veszed észre, eddig a vonatablaknak támasztottad forró arcodat és bámultál ki az éjszakába. Befelé, magadba. De most észrevetted. Meglepődsz, megrémülsz. Azonnal bezársz. Örülsz, elgondolkodsz, de az ajtót zárva tartod. Elfordítod a fejed. Jólesik, de nem tudod elfogadni. H jaj. Úgy szeretnélek már megérinteni a tekintetemmel, de vajon… Tovább »

Hirtelen nem is tudom, hova írjalak, még a dobozokból kotrom elő a papírt. Mert ezen az augusztusi őszi éjszakán a paplan alatt fáj a gondolat, hogy neked „bezzeg” – holott én hagytalak ott – , alig egy hónappal a szakításunk után váratlanul jön egy lány és az égi jel… Velem persze nem volt égi jel…… Tovább »

Ez a kép maradt meg benne a legélesebben. Az ágyban a férfi Buddha-pózban ül, szépmetszésű, görögös arca csupa feszült koncentráció. Komolyan nézi laptopja képernyőjét. A nő már nem dől be. Nem munkáról, vagy alkotásról van itt szó. Csak FB-ozik. Komolyan. Ironikusan eljátszik a gondolattal, hogy esetleg ráír chaten, akkor legalább figyelne rá… Élőben semmi esélye… Tovább »