Csak ez marad
MIÉRT? MIÉRT? MIÉRT? – tettem fel magamnak a kérdést ezredszer is, túlságosan megbénulva és szomorúan ahhoz is, hogy szokás szerint lázadozni kezdjek az elkerülhetetlen ellen. Rettenetes volt keresztanyut, akinek világéletében egy volt a szélte és a hossza, és sosem fogyott ki a nevetésből, így látni: lesoványodva, a fájdalomtól eltorzult arccal nyögve egy kórházi ágyon. Karácsony… Tovább »
